Magány:(

Most ezen a hosszú hétvégén nagyon magányos voltam.
Egész nap a szobámban ültem és még az utcára se néztem ki...
De ha még is kimentem csak egyedül sétáltam...
Gyakran érzem azt h bár körülöttem van pár haver még is magányos vagyok.
Lehet h magam köré építettem ezt a "falat" ami elzár mindenkitől, az is lehet h én löktem el az embereket..de ha ez így van mért vágyom mindig valakinek a társaságára?
Úgy látszik ezt az űrt semmi és senki nem töltheti be még egy szerelem se.
Mert amikor szerelmes voltam...akkor is szenvedtem valamiért.
De az is lehet h azért vagyok magányos mert túl közel engedtem magamhoz az embereket,és meglátták a lelkem és lehet h látták h lelkileg egy nulla vagyok.
Sokan azt hiszik ismernek.Pedig NEM!Életben másnak mutatom magam mint amilyen vagyok:(
Akik azt hiszik ismernek azok a látszat Annát ismerik de valójában olyan vagyok mint a blogomban a bejegyzéseim.Ezt mindig is leakartam írni!De ha valaki megakarja ismerni a valóm akkor rajta!Nem vagyok az a típus aki elutasítja ha valaki meg akarja ismerni!
Mostanában azt írtam h úgy néz ki h kezdek egyenesbe jönni:)Lehet h csak ez a hosszas egyedül unatkozás teszi h ilyen borúsan látom megint a világot..