Seb ami nem gyógyul..mert még mindig szeretlek

Hello^^
Az előző bejegyzésem úgy érzem nem sikerült túl jól és kicsit durvára sikerült.De néha ilyen is kell a blogom arról szól h őszinte vagyok ha nem tetszik nem kell elolvasni sokan úgyis lusták erre..Ennyit az előzőről és most..*-*

Vicces hogy egy-két ember vágyik a szeretetre de aki valóban tudná szeretni azzal úgy bánik mint egy ronggyal és töri össze sorozatosan a szívét...Az a rongy sajnos én lettem:cEgy olyan ember kezébe adtam a szívem pusztán mert azt hittem ő is szeretni szeretne engem...aki sajnos nem az az érzelmes kedves ember akinek hidtem:/ Tény h nem lakom hozzá valami közel de ezt ő is tudta és én is és próbáltam ellenállni az érzésnek de sajnos soha nem voltam jó ebben:c...De sztm nem mindig az a fontos h honnan jön a szeretet hanem h valaki őszintén szeret.És ha neki szeretet éhsége van akkor ő is így látta volna de nem..Tehát ebből az lett h ő egy folytában csomó csaj után érdeklődött miközben én folyton csak azt vártam h rámírjon vlmt:cElképesztően szar érzés volt kiszolgáltatva lenni egy ilyen embernek de megpróbáltam tenni ellene egy ideig sikerült is de csak rosszabb lett...1x azt mondta nekem..vele legyek mindig kedves..:DÉs hiába okozott ennyi fájdalmat nekem én még is a mai napig az vagyok vele:cBár eltudnám engedni és nem szeretni:c Talán majd sikerül de egyenlőre marad a seb...ami nem gyógyul:ccc

Talán van értelme..?://

Hello^^
Már elég rég írtam bejegyzést...
És most is csak azért írtam mert sokan kérdeztétek h mikor írok:)
Egyenlőre fogalmam sincs miről írok de valahol elkezdem és majd kikerekedik talán egy történet:)

Hihetetlen h az ember sokszor mennyire úgy érzi h ennél rosszabb nem történhet és mélyebben nem lehet...Olyankor órákig csak néz a semmibe és sír..Jó párszor megéltem már ezt néha a saját képzelődéseim és saját lelkem okozta ezt az érzést amikor már nem tudom elviselni tovább az emberek beszólásait még ha csak viccből is mondják..Amikor nem tudok tovább lábtörlöként élni..Amikor úgy érzem semmi értelme az egésznek mert nicns miért életben lennem,AMikor azt akarom h vége legyen.
SOkszor voltam így,kb két éve nem akarok élni..Míg mások új ruhát akarnak addig én azt h haljak meg akármiben csak vége legyen.De valahogy mikor már szét sírtam a szemem valahogy úgy érzem h mégis..mégis van remény fog történni valami jó és képes vagyok akármire!Olyankor optimistább ember nincs nálam de akkor történik valami ami ismét padlóra taszít és pofon vág.Lehet h az élet kemény és el kell viselnem de lehet h nem vagyok rá képes nem tudom..1-2 embernek talán könnyebb átvészelni és általában azok ugatnak akik elkényesztetett mindent megkapós kis nyomorékok.De mostanság jobban körül tekintek lehet h már régen mindent megkaptam csak nem vettem észre!MOstanában minden napomban azt a kis jót keresem ami történhetett és megtalálom és azt az érzést próbálom felhasználni amit akkor éreztem:DRégebben minden olyan egyszerű volt..nem voltam depressziós nem volt tétje semminek..Sokkal vidámabb volt az egész.Most meg..sorra veszítem el azokat akiket szeretek:(De a múltban sem élhetek hiába szeretnék..Ki kell másznom a gödörből szerencsére még vannak akik segítenek nekem:)
Jézusom akkora baromságnak tűnik ez az egész..
Ez van://Sziasztok.
http://www.youtube.com/watch?v=gs6EZviQMUk&feature=related ♥
Ezt még akkor hallgattam amikor elkezdtem az emolétet..:)AZóta 1x sem!Az ember néha visszatér a kezdetekhez:)